Aktualitások

A VeszprémFest idén is maradandót alkotott


A VeszprémFest 2016-ban is maradandót alkotott

Az idei VeszprémFest is fergeteges koncertekkel kápráztatta el a veszprémi közönséget, aminek értékéből még a rossz idő sem tudott csökkenteni. Bővebben Rövidebben

Omara Portuondo & Diego El Cigala

Szerda este kubai és spanyol dallamok varázsolták el a veszprémi publikumot. Cigala és Portuondo műsora szinte megigézte a Veszprém Aréna közönségét. Csak a legnagyobbak kapnak vastapsot a produkció előtt, ez történt szerda este is, a tűkön ülő nézősereg az első perctől fogva áhítattal figyelte, táncolta, tapsolta végig a koncert virtuózait.

Diego El Cigala spanyol énekes a flamenco világába kalauzolta a nézőket, s a 85. életévét, és pályafutása hetedik évtizedét ünneplő Omara Portuondo pedig Kuba világát honosította meg Veszprémben egy koncert erejéig.

 


Gregory Porter

Korunk egyik legkeresettebb jazz zenésze először járt Magyarországon. Már első albuma is Grammy-jelölést kapott, 2014-ben pedig el is nyerte a nívós zenei díjatLiquid Spirit című albumával.Gregory Porter repertoárján a lágyabb, melankolikusabb dallamok és a lendületes, tempósabb zenék is helyet kaptak, a művész és zenekara azonban minden zenét olyan átéléssel és őszinte jókedvvel játszottak, amelyet öröm volt nézni, és amely minden egyes jelenlévőre átragadt. A negyedik-ötödik szám körül úgy tűnt, a közönség soha nem hagyja abba a tapsolást.


Lisa Stansfield

Lisa Stansfield péntek este nem egyszerűen felénekelte legismertebb slágereit, hanem színésznői „múltjához” méltón valóban elő is adta őket, folyamatosan játszott, egy-egy történetet vitt a színpadra: a lágyabb melódiák esetében mintegy szerelmes levélként juttatta el az üzenetét a közönségen keresztül, a tempósabb, visszatapsolás előtti záró akkordnál, az All around a world-nél pedig pont olyan hangulatot varázsolt, mint ami a nemzeteket tömörítő fesztiválokra jellemző. És mindeközben megmutatta a nőiség minden arcát: egyik pillanatban cserfes volt, a másikban bosszúálló, aztán sebezhető és odaadó, majd erős és méltóságteljes alak.


Jamie Cullum

Jamie Cullum már az első dal közben óriási talpassal kínálta meg a billentyűzetet (szó szerint), és ezzel együtt felrúgta (képletesen) azt a sztereotípiát is, ami sokakban a jazz zenészekkel szemben él. Hogy tudniillik a jazz az feltétlenül valami lagymatag tutyimutyi dolog, ami szódával meg borral háttérzajnak elmegy. 

Ami a zenei kínálatot illeti, Cullum bátran nyúlt azokhoz a számokhoz, amiket nap mint nap hallhatunk a kereskedelmi rádiókban, és újracsomagolta azokat, bizonyítva ezzel, hogy nemcsak a jazz lehet rock'n'roll, hanem a pop is lehet jazz. És hogy talán ez az egész műfajokba sorolás teljesen értelmetlen, mert a jó zene így is, úgy is jó zene lesz, akárminek is nevezzük.


Thievery Corporation

A kissé melankólikus kezdés után (Heaven's Gonna Burn Your Eyes) már persze szólt a ’put your hands up’, az Eric Hilton nélkül, de a LouLou Ghelichkhanival és a többi énekessel és zenésszel (volt, hogy majdnem 10-en voltak egyszerre a színpadon!) felálló Thievery nem kicsit élt a színpadon, örömzenélés volt ez a javából, amelynek hangulatát szerencsére a közönségre is sikerült átragasztani. 

forrás: vehir.hu

Érdeklődési kör