Aktualitások

Én is veszprémi vagyok póló a Tourinform Veszprémben


Én is veszprémi vagyok póló a Tourinform Veszprémben

2021 tavaszán lesz 120 éve, hogy Laczkó Dezső piarista tudóstanár Veszprémben felfedezte a kavicsfogú álteknős maradványait. A róla készült póló a Tourinform Veszprém irodájában megvásárolható. Bővebben Rövidebben

A Placoról röviden

2021 tavaszán lesz 120 éve, hogy Laczkó Dezső piarista tudóstanár Veszprémben felfedezte a kavicsfogú álteknős, tudományos nevén Placochelys placodonta maradványait.

A kavicsfogú álteknős az úgynevezett felső-triász idején, hozzávetőleg 210 millió ével ezelőtt élt.

Ekkor hazánk területét a Téthys óceánból lassan lefűződő trópusi sekélytenger borította, gazdag állatvilággal. A kavicsfogú álteknős táplálékául szolgáló kisebb gerinctelen állatok, mint a tengeri sünök, csigák, kagylók, valamint gerinces állatok, halak, cápák – amelyektől minden bizonnyal a jellegzetes páncélzatával védte meg magát – voltak a lakótársai.

A kavicsfogú álteknősök csoportjába mára már több fajt is be tudnak sorolni a tudósok, a legközelebbi rokona a Milánó közelében felfedezett Psephoderma alpinum, de Hollandiától egészen Kínáig kerültek elő hasonló állatok maradványai. Hozzánk legközelebb Villányból kerültek elő fogak, azonban ezekhez egyenlőre nem tartoznak testrészek.

A kavicsfogú álteknős jellegzetes fogairől kapta a nevét, melyek kinézetre kavicsokhoz hasonlóak. Ez árulkodik életmódjáról is, mivel a kemény, meszes hájú állatokat ezekkel a fogakkal tudta összeroppantani, hogy a belül található tápláló részeket elfogyaszthassa. Ez magyarázza az állat egy másik érdekességét, hogy fogait folyamatosan cserélte, újakat növeszett, mivel azok gyorsan koptak.

A kavicsfogú álteknős az elmúlt 120 évben jelentős tudományos „karriert” futott be, Olivier Rieppel amerikai őslénykutató 2001-es tanulmányában több mint 100 irodalmat sorol fel, amely vele foglalkozik. A Magyar Földtani Intézetben, már a felfedezése után is, de leginkább az 1930-as években több másolat is készült róla, amelyek Cholnoky Jenő közlése szerint a világban számos műzeumba eljutott. Az egykori Magyar Állami Földtani Intézet, jelenleg Magyar Bányászati és Földtani szolgálat Stefánia úti székházában, és a Magyar Természettudományi Múzeum budapesti és zirci gyűjteményein kívül megtalálhatóak többek között Milánóban, Berlinben, Kijevben is múzeumok gyűjteményében egy-egy másolat.

Veszprém a felfedező Laczkó Dezső és a leletek megtalálásának 120. évfordulója kapcsán kezdi igazán sajátjának érezni a kis ősállatot. Méltán kezd nemcsak a múzeum, hanem a város kabala állatává is válni, a köztudatba beépülni.

Magyarország legjelentősebb, de manapság is az egyik leghíresebb ősmaradványunk a Veszprém Észak-nyugati felében elterülő Jeruzsálemhegy városrész kőbányáiban került elő. A faj leírására szolgáló példány előkerülését a kőfejtő munkások éberségének és figyelmességének köszönhetjük, mivel „igen érdekes csontokat” találtak, üzentek a Tanár Úrnak. Az akkori városmajorhoz tartózó pásztorház helyén nyitott kőfejtőben, ami jelenleg a Tűzoltóság közvetlen közelében található, nagyjából a Dózsa György utca vonalában, kb. 4-6 m mélységben, a bányászott márga és a dolomit rétegek határán voltak a mintegy 220-210 millió éves felső-triász földtörténeti korból való maradványok.

Laczkó Dezső, a csont és páncéldarabokat összeszedve barátja és mentora, Lóczy Lajos tanácsára Berlinbe küldte azokat preparálás és fajmeghatározás céljából, a kor egyik legjelesebb ősgerinces-szakértőjének, Otto Jaekelnek. Neki köszönhetjük a nemzetség és a faj pontos leírását, valamint elnevezését is. Első tanulmánya 1902-ben jelent meg a német Ásványtani, geológiai és őslénytani évkönyvben.

Semsey Andor tudomány-mecénás támogatta további kutatásokat végeztek, de ez sajnos nem vezetett célra. Ismét a szerencse közbelépésével majdnem pontosan 1 év után újabb kavicsfogú álteknős példány koponyája került elő, az egykor méntelepnek helyet adó, ma a Tűzoltóság hátsó, Pöröly köz felé eső udvara helyén működő kőfejtőben. Laczkó Dezső ezután figyelemmel kísérte a kőfejtés munkálatait, így további testrészek birtokába jutott, amelyeket szintén Berlinbe küldött tudományos feldolgozásra.

A Jeruzsálemhegyi kőfejtőkben a későbbi években még több fossziliát találtak: fogakat (1907), páncéldarabot (1917) és csont maradványokat (1909, 1914, 1927).

A veszprémi kavicsfogú álteknős lelőhelyeirő és a leletekről Lóczy Lajos és Bölcs Gyula készített fényképfelvételeket, amelyek révén megismerhetjük a felfedezés körülményeit, illetve azt a kőzetdarabot, amiben az első koponya maradványai voltak.

A Jeruzsálemhegyen kívül, Veszprém későbbi Újtelep nevű városrészében, a mai Fecske, Akácfa és Csap utcák környékén nagy valószínűség szerint szintén talált Laczkó Dezső kavicsfogú álteknős maradványokat 1895-1896 táján. A kutatásait a Győr-Veszprém vasútvonal építése tette lehetővé. A mai Fecske utcai iskola helyén végzett kutatásai során gyűjtött be olyan csontmaradványokat, amelyeket később Placochelys néven említ, azonban ekkor még nem volt a faj tudományosan azonosítva és leírva. A vasútvonaltól mintegy 100 m-re Dél-Keletre egy márga kitermelés céljából nyitott kőfejtőben szintén talált ilyen, ősálteknősnek tulajdonított végtagcsontokat.

 

A kavicsfogú álteknősről készült póló a Tourinform Veszprém irodájában (Óváros tér 2.) 3500 Ft áron megvásárolható.

 

A kavicsfogú álteknősről írt tanulmány az alábbiakban olvasható:

Cím: 8200 Veszprém, Óváros tér 2.