A középkori oklevelekben többször említett kápolnát részben akkor bontották el, amikor a 18. században a székesegyházat észak felé bővítették. Ugyanekkor épült a szeminárium, amely viszont a kápolna teljes északi oldalát megsemmisítette.
 
 
 
A kápolna főbejáratát hármas oszlopköteg szegélyezte. A kapuzat küszöbkövére vésett latin nyelvű felirat került elő a következő szöveggel: IN LIMIE NO SEDETO, helyes olvasata: "in limine non sedeto", azaz: „a küszöbre ne üljetek!". A figyelmeztetés a Szent György-napi búcsúra ide sereglőknek szólt. Ugyanis itt őrizték Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott.

Vetési Albert püspök a kápolnát felújíttatta, majd 1473-ban újra festette és egy vörösmárvány gótikus oltárt állíttatott fel benne, amelynek töredékeit az ásatás felszínre hozta. Vetésit a Szent György-kápolnában temették el, de sírját a 18. században barbár módon feldúlták.
A 13. századi kápolna feltárása után a kápolna alatt egy korábbi építményt, egy körtemplomot találtunk patkóalakú szentéllyel.

H. Gyürky Katalin régész a Szent György-kápolna feltárója