"A veszprémi vár történelmi környezetében található főegyházmegyei vonatkozású műemlékegyüttes területén 2021 nyarán az Európa Kulturális Fővárosa 2023 program keretében az egyházi – és egykor egyházi – tulajdonban lévő ingatlanok átépítése kezdődik. A projekt keretében zajló munkálatok miatt 2021. szeptember 1-től várhatóan 2023-ig a vár területén elhelyezkedő turisztikai látnivalók nem lesznek látogathatók."

A középkori oklevelekben többször említett kápolnát részben akkor bontották el, amikor a 18. században a székesegyházat észak felé bővítették. Ugyanekkor épült a szeminárium, amely viszont a kápolna teljes északi oldalát megsemmisítette.

 
A kápolna főbejáratát hármas oszlopköteg szegélyezte. A kapuzat küszöbkövére vésett latin nyelvű felirat került elő a következő szöveggel: IN LIMIE NO SEDETO, helyes olvasata: "in limine non sedeto", azaz: „a küszöbre ne üljetek!". A figyelmeztetés a Szent György-napi búcsúra ide sereglőknek szólt. Ugyanis itt őrizték Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott.

Vetési Albert püspök a kápolnát felújíttatta, majd 1473-ban újra festette és egy vörösmárvány gótikus oltárt állíttatott fel benne, amelynek töredékeit az ásatás felszínre hozta. Vetésit a Szent György-kápolnában temették el, de sírját a 18. században barbár módon feldúlták.
A 13. századi kápolna feltárása után a kápolna alatt egy korábbi építményt, egy körtemplomot találtunk patkóalakú szentéllyel.

Kő Pál szobrászművész 1988-ban készített domborműve látható a Szent György kápolna oldalfalán, mely Szent Imre szobrát is rejti. Habár a dombormű 20. században készült, jegyei a kora középkort is eszünkbe juttathatják. A historizáló ábrázolás illeszkedik a szintén középkori stílust hordozó székesegyházhoz.

H. Gyürky Katalin régész a Szent György-kápolna feltárója

Szent Imre ünnepére, a herceg legendájából részlet:

„Megtörtént, hogy mikor egyik éjjel titokban, csupán egyetlen szolgát magához véve imádkozni ment abba az igen ősi és ódon templomba, amit Veszprém városában Krisztus drága vértanújának, Györgynek a tiszteletére építettek, hogy ott imádságba merülve magában azt fontolgassa, milyen még kedvesebb dolgot ajánlhat fel Istennek, hirtelen nagy ragyogással világosság árasztotta el az egész templomot. Isteni hang bent a magasban így szólt: "A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tőled. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!" Ő azonban magában nem bízott, hanem mint igaz gyógyszeréhez, a kegyelemhez menekülve mondta: "Uram, Istenem! Világmindenség gondviselője és az emberi gyengeség segítője, aki a fejedelmek lelkét összetöröd, aki rettenetesnek mutatkozol a föld uralkodói előtt, teljesítsd bennem akaratodat, és a káros szenvedélyeket, amik a lélek ellen küzdenek, irgalmasságod hatalmával oltsd ki". Így hát Szent Imre ebben az órában az isteni vigasztalás igéjével megerősödött, s ezt a titkot magában megőrizte. Annak a szolgának pedig, aki ennél az isteni beszélgetésnél és máskor is legtöbbször egyedül volt jelen, könyörögve megparancsolta, hogy ezt a dolgot haláláig senkinek fel ne tárja. Ezek és erényeinek igen sok jele, amiket lelkének titkos kamrájába zárt, Szent Imrében rejtve voltak, míg végül is eltört az edény, és a kenet illata szétáradt, s mindenki felfedezte…”

Forrás: Szaláziánum Érsekségi Turisztikai Központ

Veszprémben két szobra is van Szent Imrének.

Erdey Dezső 1940-ben készítette a várban, a Szent György kápolna kertjében álló alkotást. Ebben az időszakban nagy kultusza volt Imrének. Az alkotó azonban nem a szent életű bálványt ábrázolta, hanem az István király örökébe lépő erőteljes, határozott trónörököst. A szobor kifejezetten erre a helyre készült, ezért úgynevezett egy nézetű alkotás. A hátát takaró köpeny nélkülöz minden részletábrázolást.
A Szent Imre téren 2017-től a Lantos Györgyi által megmintázott mellszobor látható, a lakitelki Népfőiskola Alapítvány és a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány ajándékaként. Ez a szobor egy kifejezetten modern, divatosan borostás arcú férfit ábrázol. Páncélingét Anjou-liliomok díszítik. Ez ne tévesszen meg senkit: már a honfoglaláskori tarsolylemezeken is megtalálható ez a motívum, nem az Anjou időkből való.
 

Forrás: Művészetek Háza Veszprém Facebook oldala