Helyek

Veszprémvölgyi Görög Apácakolostor




Veszprémvölgyi Görög Apácakolostor

Amennyiben több idejük van, megtekintésre ajánljuk a Séd-völgyében, az Állatkert közelében található, 1936-ban feltárt, Veszprém-völgyi apácák monostorának romjaként is ismert maradványokat. Bővebben Rövidebben

A legenda szerint ezen a helyen hímezték Gizella királyné, sőt talán férje, az uralkodó pompás koronázási palástját is. A palást gazdag hímzésén maga a királyné is dolgozott. A hiteles másolat a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben jelenleg is megtekinthető.

A veszprémvölgyi görög apácák kolostorának romja Veszprém legrégebbi ismert épületegyüttese. A kolostort, Magyarország egyik legkorábbi női zárdáját az első ezredforduló táján (1018-ban) Szent István alapította fia, Szent Imre királyfi bizánci felesége kíséretében érkező bazilissza (görög ortodox) apácák számára.
A veszprémvölgyi kolostor alapításának háttere: a görög apácák kolostorának alapítása belehelyezhető Szent István európai kihatású intézkedéseinek sorába, amelynek egyik fontos része a Magyarországon átvezető jeruzsálemi zarándokút megnyitása volt. István 1018 táján szövetséget kötött a bizánci császárral, aminek jeleként maga és Imre fia számára kapott egy kettős keresztbe foglalt darabot Krisztus keresztfájának maradványából: ennek emléke a magyar címer kettős keresztje. Ezt a szövetséget pecsételte meg, hogy Imre herceget bizánci görög hercegnővel házasították össze. A frigyből gyermek nem született.
A veszprémvölgyi alapítólevél: A monostor István királynak 1018 körüli görög nyelvű alapítólevelét Kálmán király 1109-ben kelt átíró-leveléből ismerjük. Ma ez a Magyar Országos Levéltár legrégebbi eredeti dokumentuma. Szövegében számos magyar nyelvű szórványemlék fordul elő, melyek azért jelentősek, mert latinul és görögül rögzítették a magyar és szláv eredetű szavakat. Leginkább helynevek fordulnak elő magyarul (Veszprém, Kenese), de a szövegben megtalálható a király és a Duna szó is.
A hagyomány szerint itt készült az a miseruha 1031-ben, amelyet később a magyar koronázási palásttá alakítottak át és a legutolsó koronázásig folyamatosan használtak. Bár a történészek és a művészettörténészek egyértelműen bebizonyították, hogy mindez csak legenda, a valóságban a koronázási palást nem Veszprémben készült – ám ez nem csökkenti a hely történelmi szerepét, miként nem csorbítja szellemét sem.


A Séd partján, a város nyugati határában épült apácazárda nagy jelentőséggel bírt nem csupán Veszprém, hanem a korai magyar kereszténység történetében is. A monostor Magyarország legkorábbi női zárdáinak egyike.

A monostor alapítólevele Szent István egyetlen hiteles (és a Magyar Országos Levéltár legrégibb) oklevele, mely I. (Könyves) Kálmán 1109. évi átiratában őrződött meg. Mivel az eredeti, görög nyelvű oklevél nem határozza meg közelebbről az alapítás körülményeit, azok kapcsán eltérő feltételezések fogalmazódtak meg. A legvalószínűbb elmélet szerint István király 1010 után a zárdát fia, Imre herceg bizánci jegyesének neveltetése céljából alapította. A bizánci hercegnőt – a kor szokásai szerint – már gyermekként leendő férje hazájába hozhatták. A kezdetben feltehetőleg bizánci rítusú (bazilissza) apácákat a 12. század során bencés regulát követő, majd 1240 után, IV. Béla kezdeményezésére, ciszterci apácák váltották fel.

A régészeti kutatások a monostor sok évszázados történetének számos kérdésére fényt derítettek. A rendház Árpád-kori épületei közé tartozott egy nagyméretű, téglalap alaprajzú épület, melynek földszintjét utóbb dongaboltozattal fedték le (ennek helyreállított tégla boltíve ma is látható). A korai templom a mai barokk templom mellett, annak Séd felé eső oldalán helyezkedett el. A templomhoz épült oldalkápolna szentélye alatt egy kriptát alakítottak ki, melyben egy kiemelkedő rangú személy (egyházi vagy világi főméltóság) sírhelyét lehetett látogatni. A feltárt freskótöredékek az épület díszes 14. századi kifestését bizonyítják, a falképeken mások mellett valószínűleg Szent Imre és a Szűzanya ábrázolása volt látható.

            A 14. század második felében végbevitt nagymértékű átépítés alapvetően megváltoztatta a rendház addigi képét. A korábbi kápolna elbontásra került, helyébe egy új, nagyobb, gótikus templom épült. Ez ma nagyrészt a fennálló barokk templom alatt található, leszámítva támpilléres, sokszögzáródású (jelenleg a kőburkolatban jelzett) szentélyét. Az 1387. évi építési szerződés többek között egy új épületszárny kialakítását is meghatározta, melynek földszintjén fűtött ebédlőt és betegszobát, emeletén szintén fűtött, boltozott hálótermet kívántak létesíteni.

            A feltárások alapján 1500 körül zajlott le a monostor utolsó jelentősebb átépítése, melynek során feltehetőleg reneszánsz keretekkel látták el a kolostorudvar körüli új épületek ablak- és ajtónyílásait. 1543-ban a zárda lakói a török veszély elől Körmendre költöztek el. Veszprém 1552. évi ostroma során az egykori monostor területén táborozott le a török testőrkatonaság, és itt mészárolták le az elfogott keresztény katonákat is, kiknek csontjai állítólag még sokáig láthatóak voltak. (Forrás: Laczkó Dezső Múzeum)


A koronázási palást eredetileg miseruhának készült, felirata szerint a királyi pár 1031-ben az akkor épülőfélben lévő székesfehérvári prépostsági templom (az ún. székesfehérvári királyi bazilika) számára adományozta: „Krisztus megtestesülésének 1031. esztendejében (…) István király és Gizella királyné által készíttetett és adatott ez a kazula [miseruha] a Fehérvár városában lévő Szent Mária egyháznak”. A liturgikus ruhadarab alapjául szolgáló bíborszínű bizánci selyemszövetet szinte teljesen beborítja az elsőrangú aranyfonalas hímzés. A miseruha gazdag ikonográfiai programjában helyet kapott az adományozók: István és Gizella ábrázolása is. Első királyunkról ez az egyetlen, még életében készült és máig fennmaradt ábrázolás.

A miseruhát feltehetőleg a 12. század végén alakították át palásttá, talán a Szent Korona alsó és felső részének összeillesztésével is összefüggésben. Koronázási jelvényként történő használatára először 1290-ből van adat: a feljegyzések szerint az utolsó Árpád-házi király, III. András a szertartás alatt „olyan öltözékben volt, amit már Szent István is viselt.”

A kegyes hagyomány szerint a palást a veszprémvölgyi apácák kolostorában készült, Gizella királyné és udvarhölgyei közreműködésével. Ennek megfelelően az 1938-as Szent István-emlékév előkészületei kapcsán felmerült annak terve is, hogy a ma is álló barokk kápolna falain freskó örökítse meg a megálmodott jelenetet, amint a királyné kíséretével és az apácákkal a palást hímzésén dolgozik. A kutatások alapján megállapítható, hogy az értékes ruhadarabot feltehetőleg valóban Magyarországon, egy, a királyi udvar környezetéhez kapcsolódó műhelyben hozhatták létre, készítési helyére azonban nincs pontosabb adat. Gizella királyné pedig – ahogy a palást felirata is jelzi – csupán megrendelőként és adományozóként játszott szerepet a kazula történetében. A kegyes hagyomány kialakulásában bizonyára közrejátszott egyrészt Gizella és Veszprém közismert szorosabb kapcsolata, másrészt a tény, hogy később a királynék feladatává vált a koronázási palást javítása az egyes királykoronázásokat megelőzően. (Forrás: Laczkó Dezső Múzeum)

 

Tekintse meg a helyszínt gömbpanorámás felvételünkön is!

Cím: 8200 veszprém, Veszprémvölgyi út
Nyitva tartási időszak: január 1 - december 31.